2017. december 15., péntek

Balszerencse áradása

Mostanában valahogy nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy elképzeltem őket, ami nem feltétlenül tőlünk függ, csak simán így alakult. Viszont mostanában írnom sem volt időm, így ezt most próbálom pontokba szedve összeszedni, mert még novemberre nyúlik vissza az első eset.

Fotózás:
A bölcsiben kitalálták, hogy szerveznek egy karácsonyi fotózást, aminek én nagyon örültem, mondták, hogy kulcstartó és hűtőmágnes is lesz, így pedig már a karácsonyi ajándékok lebegtek a szemem előtt. Hamarosan megtudtam, hogy nem kicsit ismerjük a fotóst, akit találtak: ő készítette Adél fél- és egyéves képeit, hiszen az ő felesége is Liebermann, így rokon. Örült mindenki ennek, de valahogy úgy elsiklott a dolog, hogy csak na. Valamiért a bölcsi vezetője nagyon olcsón akarta kihozni ezt a fotózást, a fotós pedig mondta, hogy oké, de akkor az olyan is lesz, mert akkor nem hoz felszerelést, mondták, hogy oké, de a végeredmény meg annyira nem tetszett, hogy veszekedés lett belőle, és nem rendelhettünk képet. A rokoni kapcsolat miatt mi mondjuk megkaptuk a képeket, de ilyenkor kicsit hülyén érzi magát az ember. Azóta már szereztek új fotóst, és megejtettük a fotózást, ami már rendes karácsonyos háttérrel és kiegészítőkkel ment, és az eredmény is tetszett mindenkinek. Az első fotózásból is lettek cuki képek:






Télapó:
Adél már kb. október óta, mióta megtanulta kimondani a Télapót, azóta várja. Ugyebár akkor elmagyaráztuk neki, hogy ő ki, milyen tudnivalók vannak, és igyekezett a bilibe mindig pisit (vagy kakit) rakni, hogy a Télapónak megmutathassuk (sajnos egy kevesebb sikerrel). Mikor már közeledett az ünnep, kérdeztem a bölcsiben, hogy mikor jön a Télapó, akkor arra szülők szoktak-e jönni. Mondták, hogy hát lehet jönni. Ezek után nem nagyon tudtam, hogy mit gondoljak, mert azt sem akartam, hogy én legyek ott az egyetlen szülő, de szívesen meg is néztem volna a kis műsort, amivel készültek a gyerekek, meg hát persze Adél arcát. Végül úgy alakult, hogy pont aznap tudtam vinni a dokinkhoz Ádámot oltásra, így nem mentem a bölcsibe, de mint kiderült, én voltam az egyetlen szülő, aki nem volt ott a gyerekével. :( Nagyon rosszul esett, mert mikor mondtam, hogy végül nem leszek ott, nem figyelmeztettek, hogy szegény Adél anyuka nélkül marad. Ráadásul kiderült az is, hogy Adél jobban félt a Télapótól, mint gondoltam, hogy fog, és az egész műsort és a csomagátvételt az egyik gondozója nyakába csimpaszkodva vészelte át. :( Utólag persze csillogó szemekkel mesélt az egészről, nem látszódott rajta semmi negatív érzelem. Ráadásul a falut körbejáró Télapóval is megbarátkozott, bár az elején óvatos volt, de nyitottabb volt már, mint a bölcsiben.


Baba-mama klub:
Az új védőnőnk szerencsére nagyon pozitív csalódás, arról nem is beszélve, hogy velem egyidős, így eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Emellett tele van energiával, és nemrég szervezett egy baba-mama klubot ide nekünk (falura!), hogy a téli időszakban ne szoruljunk be a babákkal annyira a lakásba. Tiszta jó. Eddig még csak 3 alkalom volt, az elsőn csak ismerkedés volt, a másodikon pont mikulásozás, amire beszervezte a bölcsiseket, így egy kicsit kárpótolva lettem az elmulasztott mikulásozás miatt, mert itt viszont csak én voltam szülő, így Adél úszott a boldogságban, láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet. :) Harmadik alkalommal pedig a védőnő (Zsófi) készített is nekünk egy kis prezentációt az oltásokról, és tervez még jó pár témában. Tiszta jó, nagyon élvezem. :) Mondjuk arra is jó ez, hogy lássam, mennyire különbözőek az anyukák, mert itt azért megy rendesen az eszmecsere. Jó, ez a bekezdés semmiféle balszerencséről nem szólt, sőt, de ugorjunk is a következőre.

Ez a huncut fotó ott készült, Zsófi lőtte


Betegeskedés:
Mióta elkezdődött a hideg őszi időszak, Adél szinte hetente kapott el valami légúti betegséget, amik közül még olyan is lett, ami a végén antibiotikum kúrába hajlott. Kínomban már elkezdtem neki adni multivitamint, ami talán valamicskét használ, azóta ilyen betegséget nem kapott el (amúgy ezeket mi egyáltalán nem kaptuk el tőle), de 3 hete sikerült benyelnie a hányásos-hasmenéses vírust. Pénteken délben kaptam egy üzit a bölcsiből, hogy Adélnak már 3 hasmenése volt, de jól van. Itthon is folytatta a dolgot, de este lett egy hányás is a dologból. Adél még sosem hányt, úgyhogy szegénykémet eléggé megviselte, 2 napig másról sem beszéltünk, csaptunk is egy anya-lánya összebújós-mesenézős estét. Másnap este kiderült, hogy én is elkaptam, de érdekesen jött ki rajtam: nem hánytam, hasmenésem sem volt, de szombat estétől hétfő reggelig szenvedtem. Jó sokáig a hányingerrel, gyengeséggel és hasfájással, majd vasárnap éjszaka a lázzal. A vicces az volt, hogy nem is tudtam, hogy lázas vagyok, mert ugyan éreztem hasonló tüneteket, de a homlokom teljesen hideg volt, ezért meg sem mértem, viszont mikor éjszaka felkeltem szoptatni, nagyon fájt a fejem és vettem be egy gyógyszert, ami hajnalra totálisan kiizzasztott, utána pedig már jól is voltam.
Keddre Zsolti kapta el, ő több hányást is produkált, de fél nap alatt túl lett rajta. Szombaton reggel viszont mindketten úgy ébredtünk, hogy rohantunk a wc-re (még szerencse, hogy van 2 wc-nk!), de Zsolti megint megúszta ennyivel, én viszont nagyon szenvedtem. 3 órán keresztül olyan hasgörcsöm volt, hogy kb. összegörnyedve feküdtem az ágyon, majd enyhült a dolog erős hasfájásra, és estére szépen lecsillapodott. A legjobb az egészben az volt, hogy egész nap egyedül voltam a gyerekekkel, mert Zsolti disznót vágott, úgyhogy rendesen lehúzott a dolog.
Szerencsére Ádámot annyira védi az anyatej, hogy ő ezekből semmit sem érzékelt, semmit sem kapott el, aminek nagyon-nagyon örülök!
Ezek a betegségek amúgy okoztak jó pár álmatlan éjszakát az amúgy sem túl kipihent testemnek, úgyhogy teljesen szétcsúsztam tőle, még mindig nem sikerült magam teljesen összekaparni, ráadásul Ádám is szeret mostanában +1 szopizást beiktatni éjszaka. A nemalvástól a nappalok is borzasztóak, ráadásul Zsolti a szabadsága alatt szinte megállás nélkül disznót vág, múlt hétvégén például összesen 2x fél órát látta a gyerekeit. Kicsit kiakasztó tud lenni ez az időszak, ilyenkor még annyit sincs itthon, mint mikor folyton túlórázik a munkahelyén. :S

Mézeskalácsok:
Adél mostanában rendesen rákattant a Bogyó és Babócára, amit nem bánok, mert nagyon aranyos mese, és motivátorként működik, vagyis ennek ígéretével lehet Adélt jobb belátásra bírni, ha máshogy nem megy. Egyik kedvenc része a mézeskalácsos, ezért kitaláltam, hogy anya-lánya programnak jó is lesz, egy kis mézeskalács sütés. Én még sosem sütöttem, ezért majdnem az elejétől kezdtem: kerestem tej- és tojásmentes receptet, vettem kiszúróformákat, összeszedtem az alapanyagokat, szereztem sámlit, hogy Adél felérje a konyhapultot, és leszerveztem Ádám pesztrálását. Viszont mikor eljött a sütés ideje, betoppant Húgom, akiről tudtuk, hogy jön, csak nem ilyenkorra ígérte magát, és emiatt lőttek is a sütésnek. Mármint sütöttünk, Húgom el is volt az adventi koszorúnk felújításával, de Adélt annyira felizgatta, hogy vendég van nálunk, hogy a sütésből az lett, hogy én csináltam, ő pedig rosszalkodott. Ráadásul még el is szúrtam, mert a tésztát már előre összegyúrtam, hogy ilyenkor csak porciózni kelljen, de nem szabadott volna, mert jól megkeményedett, nagyon nehéz volt kinyújtani és kiszúrni. Amennyit készültem erre az 1 órára, annyira nagy csalódás lett. :/

2017. november 13., hétfő

Ádám 3 hónapos

Ádám ma lett 3 hónapos, úgyhogy írok is egy kis beszámolót a jelenlegi állapotokról. Szerencsére minden olyan fejlődésbeli elemet produkál, amit egy 3 hónaposnak kell. Szépen nyit a külvilág felé, szereti nézegetni a feje fölött forgó, himbálózó bogárkákat, arra is rájött, hogy ha hason fekszik, jobban látja, mit csinál Adél, úgyhogy annyira már nem tiltakozik ellene, és már végre nyúl a játékok után, és gyömöszöli a szájába. Ez utóbbit nagyon vártam már, mert így jobban elvan magában, addig én is tudok tevékenykedni. Tudniillik az alvása még mindig katasztrofális napközben, bár most mintha már többet aludna. Pontosabban inkább többször, mert a fél órás szintidőt nem sikerül átlépni, kivéve autóban, vagy ha nagy mázlink van, akkor babakocsiban. Most már nagyon keveset sír itthon, látszik rajta, hogy jól érzi magát, sokat mosolyog, és a minap még az első kacarászását is sikerült lekameráznom. :)

Viszont rossz hírek is vannak. Nemrég voltunk a dokinknál oltáson, ahol sokat kellett várni, ezalatt pedig Ádám bekakilt, de nem is bántam, mert legalább végre láthatta a doktor néni is, hogy miről beszélek. Megállapította, hogy tényleg nem ilyennek kell lennie (mondjuk Adélé is ilyen volt egészen a hozzátáplálásig), és végül a tejmentes étkezés mellé megkaptam a tojásmentest is. Pont mostanra ígérte, hogy ha ez a gond, akkor meglesz az eredménye, de még semmi változás nincs. Igazából nem tudom, hogy ennek örüljek-e, vagy sem. Az viszont tény, hogy nagyon kevés étel olyan, ami mindkét diétának megfelel, főleg úgy, hogy a puffasztó ételeket is kerülöm. Most már kezdem megszokni, de szinte húst eszek hússal, nagyon hiányoznak a zöldséges ételek. Múlt héten pedig megint voltunk fejlődésneurológián, ahova a túl kicsi kutacsa miatt kell járnunk, és az ottani doktor néni azt mondta, hogy egy olyan újszülött kori reflexet még nem hagyott el, amit már el kellett volna neki: ha felhúzzuk ülésbe, akkor ne akarjon egyből felállni. Mondjuk Ádám iszonyatosan hisztizett, feszítette magát, és szerintem csak ezért hitte azt a doki, mert itthon akárhányszor próbáltam vele, nem csinált úgy. A súlyát megmérte, bodyval és pelenkával együtt 6800 grammot mért, ami elég durva, még ha azt is nézem, hogy egy hónap alatt mennyit hízott. Ráadásul most van a három hónapos fejlődési ugrása, ami miatt ő jó pár napon plusz 1 étkezést be szokott iktatni, így most már éjszaka is előfordul, hogy többször fel kell kelnem hozzá, ezelőtt csak egyszer kellett. Visszatérve a kutacsára, ott helyben nem mondott semmit, de a papíron láttam, hogy alig tapinthatónak mondta! :O Ha én megfogom, ugyanakkorának érzem, mint korábban, nem érzek rajta változást, remélem, hogy nekem van igazam, mert ugye az az egészséges, hogy még nem záródik össze. Majd a mi doktornéninket is megkérdezem.

Végre amúgy Adél viselkedése is kezd alakulni, talán most már túl van az Ádám születése okozta sokkon, és végre kezd szófogadóbb lenni (próbál arra is figyelni, hogy úgy csináljon dolgokat, ahogyan mi kérjük tőle, és ne úgy, ahogyan ő gondolja elsőre), sokszor pedig annyira iszonyatosan cuki, hogy alig tudok betelni vele. :) Egyrészt most nagyon beindult a beszéde, szinte minden új szót, amit hall, megpróbál kimondani, és javítja azokat a szavakat is, amiket régen rosszul mondott, vagy esetleg máshogy nevezett el. Most már kisebb mondatokat is mond, csak a rajtam kívül még senki nem érti ezt, azt hiszik, hogy halandzsázik, mert előtte mindig azt csinálta, így most én vagyok a tolmács. Erősen próbál a bilibe pisilni kakilni, de ha sikerül, akkor ő van rajta a legjobban meglepődve, szóval még sajnos nem teljesen tudatos nála ez a dolog. Egyedül veti már le a kabátját, sapkát, sálat, cipőt, még meg is sértődik, ha segítek neki.


Beszélget a polippal

Új kedvenc képem <3


Amikor felszereltem a bogárkákat, nem is tudom, melyiküket bűvöltem el vele jobban, Adél tátott szájjal bámulta :) 




2017. november 5., vasárnap

Közérzet + klíma

Azt hittem, hogy azzal, hogy megszülöm Ádámot, már túl leszek a fizikai nehézségeken, de ha ez így lenne, nyilván nem születne belőle blogbejegyzés. Születése után a mellgyulladás készített ki, pláne hogy tartott jó egy hétig, de utána elkezdtem szépen összekapni magam. Az állandó éhségen (ami zabálásokat okoz, és ami ellenére nagyon lassan, de masszívan fogyok) és a fáradtságon kívül még a gyakori fejfájás volt az, ami nagyon zavart. Kb. 2 naponta tutira fájt a fejem és sokszor a gyógyszer sem használt. Viszont az elmúlt 3-4 napban megállás nélkül fájt, nem használt semmi, és ettől totálisan kikészültem. A folyamatos fájdalom nagyon mélyre húzott, és csupa panasz voltam mindenkinek. Viszont így meg is világosodtam, mert az egyik anyuka mondta, hogy szerinte a tejtermelődés miatt fájhat ennyire, mert az sok vízet vesz el. És látom is benne a logikát, mert pont 3 napja Ádám többet eszik, mint eddig, vagyis több tejet kell termelnem (egyik éjszaka arra ébredtem, hogy akkora a mellem, mint egy lufi, és kőkemény, meg is ijedtem, hogy újra begyulladt). Amikor Adélt szoptattam, nem volt ilyen gondom, de ő nagyon keveset evett, még az átlagoshoz képest is. Szóval Ádám még mindig nem hagyta abba a fizikai sanyargatásomat, de remélem a hozzátáplálással ez is javulni fog.

A hozzátáplálást egyébként is nagyon várom már, mert akkor végre a kakijának az állaga is javulni fog. Nemrég jártunk a dokinál oltáson, ahol végre volt alkalma megnézni Ádám pelenkáját, aminek az lett a következménye, hogy a tejmentes étkezés mellé a tojásmentest is előírta. Tudjátok milyen kevés étel van, amiben egyik sincs? Főleg hogy még a puffasztó zöldségeket, gyümölcsöket is kerülnöm kell. Már 5. napja csinálom, húst eszek hússal, meg krumplival és rizzsel, elég jól elvagyok eddig ezzel, de a sütemények meg a gyümölcsök nagyon hiányoznak. Tudom, ehetnék bulgurt, kuszkuszt, stb., de még sosem ettem és most nincs nagyon időm és energiám kísérletezgetni. Pláne, hogy őszi szünet van a bölcsiben, Adél pedig betegen ül itthon, amitől tudjátok milyen: nehezen fogad szót. Természetesen a kis víruska megint elfajult, így antibiotikumos kúra lett belőle, de már meg sem lepődök tőle, nem is ő az egyetlen a bölcsiben, aki így járt.

Viszont jó hírem is van: lett klímánk. :) Még a nyár végi akcióban találtunk jó áron egyet, de a szerelő ugyebár a szezon kellős közepén nem tudott jönni beszerelni, ezért várnunk kellett, egészen október végéig, de most már megvan. Újabb lépést tettünk előre, hogy 21. századi legyen a lakásunk. :) Egyszer már kellett is használnom, mert amikor dokihoz vittem Adélt és Ádámot, hazaérve eléggé kihűlt a lakás, be kellett gyújtanom, de ugyebár attól nem lesz rögtön meleg, úgyhogy ezzel fűtöttem. Nagyon kellemes hőmérsékletet csinált. :)

Egészen dizájnosan is néz ki a falon, csak még az óra nem került vissza, de Zsoltit ismerve még egy darabig nem is fog 

2017. október 19., csütörtök

Zöldet pirosra

Vagyis ezt erre:



Vagyis a nászajándékomat egy nagy családi autóra (a csere kereskedőnél autóbeszámítással történt). Chevrolet Cruze, 1.6 benzines, mindenféle extra felszereltséggel. Márti mondta, mikor mutattam neki, hogy ezt már megérdemeltem, és azt hiszem igaza van. Csak annyit módosítanék, hogy megérdemeltük (ti. Zsoltival), mert az utóbbi időben rengeteget dolgoztunk azért, hogy a megélhetéshez szükségesnél több pénzünk legyen, amit eddig a házunkra költöttünk, hogy egyáltalán élhetőbb, komfortosabb legyen, de most eljött az ideje az autócserének. A kis pözsóm már öregedett, folyton előjöttek a motorikus hibák, nem keveset költöttünk rá, mindig azt hittük, hogy majd most jó lesz, de nem lett. Meg hát kicsi is volt már nekünk, kinőttük. Nyáron még hármasban úgy mentünk el nyaralni, hogy néhány táskát anyuék autójába pakoltunk.

Az új autó baromira tetszik, bár első körben lehangolt, hogy pont piros, elég felvágós ezzel a színnel, de már kezdek vele megbarátkozni. Tegnap hoztuk haza a kereskedésből, első útján én vezethettem, de hát borzasztóra sikeredett. :S Ádám mellettem ordított, Adél hazáig halandzsát szövegelt semmi szünettel, Zsolti a hátsó ülésről közölte, hogy ide fog hányni, amiért nem éreztem sokáig a kuplungot, a városban iszonyatos dugó volt, és még azzal is szembesültem, hogy ezt mennyivel másabban kell vezetni, mint egy dízelest, mert a dombon csak 80-nal sikerült felmennem. :/ Szokni kell még, de amúgy nagyon kényelmes, tágas, könnyű kezelni. :)

Pár sorban még emlékezzünk meg a pözsómról, mennyi élményben volt már részünk vele:
- nászútra mentünk vele
- melóba menet hajnalban nem vettem észre egy faágat, átrongyoltam rajta és elhagytam a rendszámot
- ennek intézése közben kiderült, hogy a korábbi tulaj simliskedett vele, így végzés volt érvényben, hogy ki kell vonni a forgalomból - elintéztük, hogy ne tegyék
- Pécs belvárosában egy körforgalomban lerobbantam vele, ezután 2 hónapig nem láttam, míg megjavították
- Nyírbátorba mentünk vele Zsolti nővéréékhez babacuccokért, ahol úgy megpakoltuk, hogy csak a 2 első ülés maradt szabadon
- hazahoztuk vele Adélt a kórházból, miután megszületett
- nekigurultam vele (és ezáltal bezúztam) egy kaput, de ebben az autó nem sérült meg
- hazahoztuk vele Ádámot a kórházból: a hátsó ülésen én már csak féloldalasan fértem el, miután mindkét gyerek ülését betettük
- 2 hete Zsolti vásárolt a nagybanin, ahol egy erősebb széllökés műanyag rekeszeket borított a parkoló autóra, így behorpadt az eleje.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe az elmúlt 4 évből, élvezetes volt, de most már megértünk a változásra. :)

2017. október 15., vasárnap

Ádám 2 hónapos

14-én jutott csak eszembe, hogy Ádám 13-án 2 hónapos lett, ugyanis kicsit káosz van a mindennapjainkban, mert Adél beteg, és itthon van a bölcsi helyett. Amikor beteg, nagyon kiakasztó tud lenni: nyűgös, fáradt, hisztis és szándékosan szófogadatlan. A legjobban engem visel ez meg (nyilván nekem is szól), pár nap alatt szellemileg totál elfáradok benne, és házisárkány anyuka leszek, ami utálok lenni. :( Ádámot is megviseli, mert egyrészt érzi az én feszültségem, másrészt Adél miatt nem tud aludni (folyton hangoskodik, zajong, kérésre sem marad csendben), emiatt persze ő is nyűgös és rengeteget sír - ez persze megint csak nem tesz jót az idegeimnek. :/ Mondjuk Zsolti a héten szabadságon volt itthon, így legalább le tudta tenni délután az Adélt aludni, de amúgy sokat dolgozgatott, rohangált, emiatt tönnnyire velük hármasban voltam.

Na, de elkanyarodtam a témától, ami Ádám lenne. :) Jelenlegi mérés alapján 6060g és 59 cm. Ezek kb. a 90 és a 97-es percentilis közötti értékek, de ezen még a mellkaskörfogata is túltesz, mert az bőven a 97-es fölé esik (42cm). Most már kezdem is érezni a hátamon és a derekamon, hogy megterhelő őt tartogatni. Szerencsére már azért egyre kevesebbszer igényli, van egy kis babaszéke, amiben nagyon szeret ringatózni, és sokat nézegeti az így himbálózó lógókat.

Nem tudom, pontosan miért, de ő még mindig nagyon sokat sír. Talán már annyira nem a pocakja miatt, hanem inkább azért, mert "így maradt", megszokta, hogy sokat sír: sír éhesen, puki miatt, kaki miatt, álmosan (így rengeteget), sír amikor felébredt, sír unalmában, vagy csak azért, mert új testhelyzetet szeretne felvenni. Esténként rendszeresen sír, bár közvetlenül fürdés előtt abbahagyja és csak utána zendít rá megint. Mondjuk, ha nyugisabb napunk van, akkor ez az esti sírás egészen minimális tud lenni. A sírás mellett amúgy most már nagyon sokat mosolyog, már kezd társasági lény lenni, sokat 'beszélget' is.

Igazából az alvással vannak gondjaink. Szerencsére nem az éjszakával, mert ott minden rendben, többnyire csak enni kel fel, azt is csak 1-2x. Szóval ha nincs valami különösebb probléma, akkor tudok aludni is. :) Ezzel ellentétben a nappalok kriminálisak. Nappal egyszerűen nem tud aludni. Próbálok neki rendszert kialakítani, megfelelő körülményeket, de semmi sem segít. Ha csak ketten vagyunk itthon, akkor fél órákat talán alszik, de azt is nyűglődve. Vagyis nehezen alszik el, sokszor felriad álmában, még ha nem is történik körülötte semmi, és persze sírva ébred, mert ugyan aludna még, de már nem tud. Ami fix lett, hogy délután, amikor megyünk az Adélért a bölcsibe, akkor csak berakom a babakocsiba és már alszik is. Ezzel csak az a bajom, hogy a rossz időjárás, vagy a betegség simán keresztül húzhatja a tervünket, nem babakocsizunk, és akkor lőttek a délutáni alvásnak. Amúgy próbáltam már mindent: csendben, monoton zajban altatni, világosban, sötétben, kiságyban, kézben, ringatva, járkálva, cumival, összebújva, egyszerűen semmi sem használ. Rengeteg időmet elveszi az altatása, és bosszantó, de még eredménye sincs. :( Várom a csodát, hogy majd magától rendeződik a dolog, de szerintem már kellene. Meg egyszerűen az nem fér a fejembe, hogy éjszaka magától nagyon ügyesen képes aludni, akkor napközben miért nem???

2017. október 3., kedd

Nagylány és nagyfiú

Pár hete figyeltem meg Adélon, hogy mennyit nőtt. Kb. 2 hónap alatt egy ruhaméretet ugrottunk, győzöm neki venni a ruhákat, hogy tudjam miben járatni bölcsibe. De nem csak fizikailag nőtt (és változott), hanem szellemileg is nagyot fejlődött - gondolom ennek Ádám születése az okozója. Hirtelen már nem babás, hanem kisgyerekes lett: élvezi és kiélvezi a gyerektársaságot, próbálgatja a határait, pedig korábban mindig csak a biztosra ment, szerepjátékozik (de erről már írtam), illetve megtanult egyedül játszani. Sokszor csak ámulunk rajta, hogy milyen ügyes, tartalmas és értelmes játékokat játszik egyedül. Most kezdte el érdekelni a mese, úgyhogy hozzánk is beköltözött Bogyó és Babóca, valamint Pihe, mert ő a kedvenc, mert ő könyvben is megvan nekünk. Eddig csak a pozitívumait írtam ennek a változásnak, de nyilván negatívumai is vannak. Legfőképpen az, hogy Adél most már képes szándékosan rosszalkodni, vagyis azért, hogy (többnyire) engem bosszantson. Így persze sok-sok vitát generál, mert mostanában az idegeim sincsenek kötélből. Az is előfordult már, hogy szándékosan félrevezetett valamivel (ezt még mondjuk nem nevezném hazugságnak), aztán meg jól kinevetett. 

Ádám pedig nem tudom hova siet! Nem elég nekem a rohamos hízása, de még el is éri, hogy tartogassuk a fenekét, nagyon rafkós. A fejét már majdnem teljes biztonsággal megtartja, ha beszélek hozzá, simán az arcomba nevet, sokat gügyög, tök sok időt elüldögél a babafotelben, ahol figyeli és hintáztatja a lógókat, ráadásul tegnap óta elkezdte nézegetni a kezét: rendesen az orra elé tartja és nézegeti. Tudtommal ezt jóval később kell tudnia. Kicsit örülök neki, hogy ilyen rohamosan fejlődik, mert könnyebb dolgom lesz egy olyan babával, akit már játékokkal le lehet majd kötni, emellett viszont nagyon ijesztő is, hogy mennyire elszaladnak mellettünk a pillanatok.

2017. szeptember 23., szombat

Szerepjáték


Ez most az utóbbi idők legcukibb videója Adélról. Ráadásul sokszor beszélget is a macikkal/babákkal, illetve sokat anyáskodik felettük. Imádom <3

2017. szeptember 18., hétfő

Ádám 1 hónapos

Valójában már jó pár napja betöltötte az egy hónapos kort, csak nem jutottam el a blogolásig. Ez az egy hónap amúgy elég kemény volt, főleg a sok hasfájás miatt. Ilyenkor az ember nagyon dühös tud lenni, mert a gyerek csak ordít, akár órákon keresztül is, majdnem szétfeszülnek az idegszálaid, de ráadásként nagyon tehetetlen vagy, mert hiába minden erőfeszítésed, nem használ semmi, csak az idő. Az pedig csak vánszorog ilyenkor.

Ádámnál mi is próbálkozunk mindennel: masszírozzuk, tornáztatjuk, gyógyszerezzük, melegítjük a pocakját, döcögtetjük, hogy a buborékok mozogjanak, egyéb praktikákat is bevetettünk, de sokszor semmi sem használt. Volt is egy huzamban 4-5 nap, amikor csak ordított, nem tudtam tenni semmit, és ettől nagyon kikészültem, szellemileg nagyon lefáradtam. Aztán valami történt, és egyik napról a másikra Ádám elkezdett jobbakat aludni (bár azért napközben még mindig nem viszi túlzásba), egyre többet mosolyog, és most már nem csak olyankor, ha teli a pocakja és félálomban van, hanem olyankor is, ha rám figyel én pedig beszélek hozzá. Sőt kb. 1 hete elkezdett gőgicsélni is, ami nagyon cuki. ^^ (mondjuk, ha jól tudom, ennek inkább 2-3 hónaposan kellene jönnie)

Még csak 1 hetes volt, mikor egyik éjszaka a hasfájós sírás alatt jobb ötletem nem lévén hasrafektettem, hátha az jó a pocakjának, és legnagyobb megdöbbenésemre láttam, hogy nagyon ügyesen megtartja már a fejét. Azóta pedig még inkább ügyesedett: kézben tartva alig kell támasztani a fejét, ha meg kitámasztjuk valahova, akkor emelgeti. Durva!

Amúgy Ádám is nagyon szereti a bölcsit, mert rájöttem, hogy sok még neki Adél, nem tud mellette pihenni. Egyrészt túl sok impulzus éri ilyenkor, amitől besokall és sír, másrészt Adél nem tud sosem csendben maradni, amikor ő aludna. Emiatt a hét vége (csütörtök-péntek) felé már nagyon kiegyensúlyozott baba, mert addigra sikerül kiheverni a hétvégét és megszokni a csendet. Ilyenkor egyébként én is sokkal jobban tudok őrá koncentrálni, jobban figyelem a jelzéseit, ami nyilván jót tesz neki. :)

Ma voltunk az 1 hónapos státuszmérésen a védőnőnél és megállapítottuk, hogy Ádám nagyon szépen növöget, tartja a növekedési ütemet, ami ilyenkor a normális lenne. Most már 5430 gramm, ami 97-es percentilist jelent, de ilyennel is született. Adélon is meglepődtem, mert neki meg most 2 éves státusza volt, és ő is szépen összeszedte magát, 13,6 kg és 90 cm, ami szintén átlag feletti, neki 80-as percentilis ez. Durva, mert azért még emlékszem arra, mikor kishíján elfogyott, annyira alacsonyak voltak az értékei. De ezek szerint most már megnyugodhatunk. :)

Ezt nem tudom, kitől látta :D
Csíz!

Sosem sikerül lefotóznom, mikor úgy igazán felemeli a fejét, így csak ilyen félig megemelt állapotban kapjátok :)

2017. szeptember 14., csütörtök

Szülinévnap

A minap megállapítottam magamban, hogy valószínűleg a szeptember 9-e lesz a kedvenc napom az évben, mert ekkor egyszerre ünnepelhetem mindkét gyerekem, és ez tök jó érzés! :) Adélnak születésnapja, Ádámnak pedig névnapja van aznap. Nem szándékosan alakítottuk így a dolgot, sőt én egy darabig elleneztem is (mármint hogy a fiunknak ezt a nevet válasszuk), de rájöttem, hogy ez egészen jó móka. :) Például ha majd nagyobbak lesznek, akkor direkt jó lesz valamilyen meglepi programot szervezni erre a napra, amit majd mindketten értékelni fognak. :)

Idén volt az első egybe szülinévnap, ahol Ádámot egy kicsit háttérbe szorítottuk. Egyrészt nem csak emlékezni nem fog rá, sőt fel sem fogja a dolgot, másrészt szerettük volna, ha egy ilyen húzós időszak után most csak Adélt ünnepelje a család, hadd élvezze, hogy most csak vele foglalkoznak. :) A felkészülés a bulira rohadtul nehéz volt a 2 gyerek mellett, de megoldottam: sült hús készült, a tokányt előző nap megfőztem, a tortát pedig megint úgy rendeltük. Meg anyu segített még egy adag húst megsütni, hogy legyen elég.

A vacsit szoptatással kezdtem, mert pont így jött ki a dolog, aztán meg Ádám végigordította az egészet, valószínűleg túl sokan voltunk neki. :S Adél viszont nagyon élvezte, hogy vendégek vannak nálunk, így nem nagyon hatotta meg Ádám viselkedése. És annyira jó ajándékokat kapott! Sportcipőt, pólókat, esernyőt, virágcsokrot (ezért nagyon odavolt), építőkockákat, hátitáskát a bölcsibe, törölközőt, könyvet. Tőlünk kapott egy tanyás könyvet (hónapok óta odavan a 'Józsi bácsi a tanyán, ijáijáó' kezdetű dalért, mindenre rá van kattanva, ami kapcsolatba hozható vele), csináltattam neki egy Pöttyös Panni babát, amit szintén nagyon szeret, valamint varrattam neki egy baglyos, pihe-puha takarót, mint amilyen volt is már neki, csak kinőtte. Ez utóbbi nagyon betalált, aznap már vele is aludt, nem is kicsit. :)

Adél tortáján a sünik übercukik voltak :)


Itt látszik, hogy szorongatta a virágcsokrot :)

Ádám és az ünneplés :D


2017. szeptember 11., hétfő

Képek az első hónapról

Babafotózás is volt :)






Hazaérkezéskor az első közös kép, Adél nagyon szerette volna megfogni :)

Bori kérés nélkül vigyáz rá :)

Döbrögi

A látszat néha csal :D

A nagy babakocsi-dilemma: mit csinálok, amikor már kinőtte a mózest, de még nem tud ülni, hogy úgy használhassuk a babakocsit???

Családi ejtőzés (igen, Adél épp az orrában turkál...)