2018. május 18., péntek

Ötödik házassági évforduló

Mivel évek óta elsiklottunk efölött a dátum felett (vagyis inkább Zsolti), ezért idén előre kijelentettem, hogy úgy tervezzen, hogy elviszem magammal, a gyerekekre pedig intézünk felügyeletet. Utóbbit elég nehéz volt megoldani, mert egyik mamáék elutaztak, másik sokáig dolgozott, de végül unokatesómat, Vikit és a dédit tudtuk megfűzni. Utólag már el is mondhatom, hogy nem volt nagyobb probléma, csak egy kis kaki zavart be a képbe, de a mosógép majd megoldja. :)

Zsoltinak annyit árultam el, hogy egy kulturális programra megyünk, arra készüljön, ki is akadt, hogy nem mondtam el ennél többet, nehezen bírta ki. Valójában azért nem mondtam, mert ha elmondom, akkor úgy is lefújja, pedig utólag mindig úgy jön ki az ilyen helyekről, hogy tök jó volt. Egy kiállításra vittem el, mert nemrég nyílott egy olyan XIX. századi festményekből álló kiállítás, ami vagy pécsi témájú, vagy pécsi festette. Munkácsy, Zsolnay, Madarász, Benczúr - ilyen szép nagy nevek is megjelentek ott, úgyhogy ezt nem hagyhattam ki. Közben úgy alakult, hogy aznap Húgom is szervezkedett, hogy be szeretné mutatni az új barátját, ezért a programunk után velük fogunk találkozni, aztán már rohanunk is haza a gyerekekhez.

Zsoltinak persze tetszett a kiállítás, főleg, hogy olyan helyen volt, aminek létezéséről eddig nem is tudtunk: Modern Magyar Képtár, és nagyon szép helyen van, a Széchenyi tér fölött, a várfal tövében, macskaköves utcák, meg minden. :) Aztán igyekeztünk is a találkozóra, ami az egyik Király utcai étteremben lett volna, de mint kiderült, jó volt a megérzésem: senkivel sem fogunk találkozni, Zsolti szervezett így nekünk egy vacsit, amit Húgom bevonásával bonyolított le (persze új pasi sincs). Mivel szűkös volt az időnk, úgy szervezték meg, hogy már rögtön kapjuk is a kaját, amit Húgom választott ki: toszkán paradicsomleves, és a ház specialitása, tányérnyi rántott hús különböző ízesítésű ráolvasztott sajttal. Az enyém olaszos lett, Zsoltié country-s. :) Eszméletlen finom volt, csak hát hatalmas, egyből el is csomagolták a húsom felét. :)

Elmondani nem tudom, hogy mikor voltunk utoljára valahol kettesben, de ez most nagyon jól esett nekünk szerintem, nekem legalább is nagyon. :) Andalogni a belvárosban, beszívni a kultúrát, kipróbálni új éttermet, és nem utolsó sorban gyerekek nélkül autózni: teljesen felfrissültem. :)



2018. május 4., péntek

Variációk szoptatásra

Adél olyan rendes kisbaba volt! Semmi gondom nem volt a szoptatásával, egy-két apró kellemetlenséget leszámítva, neki mindegy volt minden. Ha adtam neki, jó volt, ha nem, az is jó volt. Hízni sem nagyon hízott tőle, az sem zavarta. Szépen leválasztotta magát a hozzátáplálás alatt, akkor már csak reggeli és esti szopizás volt, később már csak esti, és 15 hónapos korában, mikor már amúgy is csak a rend kedvéért szopiztunk, és nem mellesleg Ádámmal is terhes lettem, közölte, hogy ő nem kér többet, ennyi volt.

Na, Ádám nem ilyen. Pedig pont ő az a baba, aki a méretei miatt jó nagy mennyiségű tejet igényelt, és kapott is (!), ráadásul szépen is hízott tőle, neki gondjai vannak. Kezdődött ugyebár a kórházi szoptatási nehézségekkel, miszerint egy óriásbébinek sokkal több tejre van szüksége már születésekor, mint amennyit a kis kezdetleges izomzata magába tud szívni, ezért ment az ördögi kör, hogy ő mindig elfáradt, de mindig éhes maradt. Aztán a hasfájás miatt is változtatni kellett a szoptatási szokásainkon, szépen bevezetni a megfelelő időközönkénti etetést. Amikor 3 hónapos lett, elérkezett az igénynövekedés, ami olyan mértékű volt, hogy igazi fejőstehénnek éreztem magam, mert tudtam annyi tejet előállítani, mint amennyi kellett neki, de ez borzasztó fejfájással járt, mert időbe telt, mire realizáltam, hogy ehhez sokkal-sokkal többet kell innom, mint eddig. Aztán 4 hónaposan jött a hozzátáplálás, ami egy kicsit nehezen indult be, ezért minden kajálás után jött még a szopizás is, de mikor rákapott a pépes kajára úgy igazán, akkor szépen levált a ciciről, mert hát kinek kell olyan lötty, mikor rendes kaját is kaphat. Ekkor láttam, hogy már nincs annyi pisi a pelusban, mint normális lenne, és elkezdtem itatni vízzel. Illetve elkezdtem volna, ha nem undorodott volna tőle. 2 havi munkámba telt, mire hajlandó volt rendesen kortyolni belőle. Így viszont már szépen haladtunk a kijelölt úton, 8 hónapos korára már ott tartottunk, hogy reggel és este szoptattam csak, közben az éjszakai ébredések (+1 szoptatás) is elmaradtak, szépen beálltunk erre.

Ugyebár ez így elég unalmasnak hangzik, ezért Ádám csavart egyet a dolgon, és közölte, hogy köszöni szépen, de ő nem kér többet cicit. Tejet igen, de cicit nem. Úgy kezdődött, hogy egyik este jó nagy hisztit csapott, mikor meg akartam etetni, hatalmas krokodilkönnyeket hullatva. Nem igazán foglalkoztam vele, korábban is volt már ilyen, hogy ha valami hormonális változástól megváltozott az íze, akkor nyűgösködött, de általában 1 nap alatt helyreállt a rend. Viszont mikor már 2 napja masszívan tartotta magát a dologhoz, akkor már kénytelen voltam megpróbálni, hogy vajon a lefejt tejet üvegből elfogadja-e, és láss csodát, azzal semmi problémája nem volt, sőt még kért volna! Konzultáltam a gyerekorvossal és a védőnővel, akik mondták, hogy ilyen van, nem igazán tudok mit tenni, ne erőltessem a szoptatást, hanem majd egyszer újra kínáljam meg vele, addigra lehet, hogy újra rákap. Helyette inkább fejjek, és adjam neki cumisüvegből. Kicsit kiborultam ettől, mert nem látom értelmét, vagyis az okát ennek a szituációnak, arról nem is beszélve, hogy mennyi munka van vele: sterilizálás folyamatosan, illetve maga a fejés is sok idő. Ugyanis ettől a napi 2 cicizéstől nem sok tejem van, konkrétan kb. 20 perces fejéssel tudok kifejni 20-30g tejet, ami Ádámnak fél fogára nem elég, ugyanis a cumisüvegből csak úgy falja a tejet... A fagyasztóhoz folyamodtam, ahol várakozott jó pár adag korábban lehűtött tej, de pár nap alatt a fenekére néztünk, így maradt a végső megoldás: tápszer. Ugyanis 2-3 nap alatt tudok lefejni annyit, amennyit ő megeszik 1 étkezésre. És hihetetlen, de pont én, aki literszámra szoptattam, tápszereznem kell, mert őfelsége hisztis. :/ Nem lehet tudni, hogy miért csinálja ezt, állítólag vannak babák, akik idő előtt leválasztják magukat, mert ők nem tudják, hogy minimum 1 éves korukig szükségük van a tejre, vagy annak hiányában tápszerre.

Ennek az állapotnak amúgy pozitívumai is vannak, amikre pár nap alatt rájöttem, de még nem igazán érzem őket. Az egyik, hogy nem vagyok a gyerekhez kötve, mert cumisüvegből bárki meg tudja etetni, akár tej, akár tápszer (valószínűleg váltakozva fogja kapni), így majd elmehetek esténként akárhova :D - majd kíváncsi leszek, hogy ezt mennyire fogom kihasználni. :D Egy másik előnye, hogy beteges időszak alatt így több anyatejet tudok neki adni, mint amennyit szopizott volna, jobban megvédi majd a vírusoktól.

Utóbbi pozitívum annak kapcsán jutott eszembe, hogy szegény Adélkám jött haza tegnap a bölcsiből úgy, hogy le volt törve teljesen, mert az apja érkezése előtt 5 perccel hányt, és sajnos ezt egész délután csinálta. Elkapott egy ronda vírust, ami 2 és fél óra alatt 4 hányást okozott nála, illetve erős hasfájást, majd ezeket felváltotta a hasmenés. A negyedik hányásnál amúgy már megijedtem, hogy ebből kiszáradás lesz, ha ezt így folytatja, nem kellene megvárnunk a reggelt, este bevittem volna az ügyeletre, de ez szerencsére nem következett be. Viszont Ádám felől meg tudtam volna tenni, mert az apja megetette volna, és ennyi. :) Lekopogom, de egy nappal Adél betegsége után ő még mindig nincs rosszul, szóval lehet, hogy bejött a több tej, több immunanyag képlet, szorítsatok!

2018. április 23., hétfő

Ádám 8 hónapos

Kicsit megcsúsztam a beszámolóval, mert amint berobbant a tavasz, azóta egy perc megállásom sincs, többek között azért, mert folyton virágokat ültetek, az udvart rendezem, már 2x füvet is nyírtam, és nem utolsó sorban megörököltem anyósomtól a veteményest, aminek nagyon örülök, szeretem csinálni, csak rengeteg időt és szervezést igényel.

A legjobb ebben, hogy végre Ádám is elkezdte élvezni a szabadban levést, mert eddig csak nézett ki a fejéből, de most elkezdték érdekelni az autók, a fűnyírók, de legfőképpen a kutya, Bori. :) Sokat elvan vele, hogy nézelődik. Ráadásul a bébihintát is felállítottuk, azt is nagyon élvezi. :) Sétálni is többet lehet vele, mert már elnézelődik, sok időt töltünk így kint. Rám ez például nagyon pozitív hatással van, mert már nagyon befordultam a márciusi hóesésben.

Mozgásfejlődésben Ádám most egy kicsit lelassult, pontosabban nem sokat haladt. Szeret forgolódni, már képes elevickélni a játékokért, de még nem tud odamenni mindenhova, ahova szeretne. Négykézlábra felhúzza magát, ha ki van támasztva a lába (szerintem már anélkül is tud, de titkolja), rugózgat is, de ennél tovább nem jutott. Illetve annyi történt, hogy már hasáról vissza is tud fordulni, eddig ezt sem csinálta. Ülni már majdnem teljes biztonsággal tud, de azért még félünk, hogy elvágódik. Kezeivel egyre ügyesebben dolgozik, most már képes 'tapsolni' is, pontosabban ha összeütögetem a kezecskéit, hogy süssünk pogácsát, akkor már nem szorítja ökölbe, hanem szépen összecsattannak a tenyerei.

Alvásügyileg egész sok változás volt, ebben a hónapban végre rendszer lett az életünkben! Délelőtt 11-kor és délután 4-kor kell őt leraknom aludni, és többnyire ilyenkor össze is jön a másfél óra alvás, bár vannak rosszabb napok. Igaz, hogy délelőtt még nagyon nyűgös, igényelné, hogy korábban rakjam le, de az átálláskor pont ez volt a probléma, hogy hiába raktam le, nem aludt. Úgyhogy most már késő bánat, inkább túléljük a délelőtti nyűglődést. Ő már pont olyan nagy baba, hogy napi 2 alvás elég kell, hogy legyen. Mondjuk, ha programunk van, valamerre mennünk kell, akkor áldott jó kisfiú, csak ha itthon vagyunk, akkor engem szórakoztat el. E rendszer beállása után 2-3 héttel még egy fontos dolog történt: Ádám elkezdte átaludni az éjszakákat. Nem hittem el, hogy tényleg ez történt, mert beteg volt, és begyógyszerezve sikerült az elsőket átaludnia, de úgy maradt. :D Mikor abbahagytuk a gyógyszert, akkor sem ébredt fel, és ez az állapot még azóta is tart (kopp-kopp). Nagyon fura, mert először nagyon szenvedtem tőle, most kezdem megszokni, hogy átállhatok a rendes alvásra, de még annyira újdonság, hogy nem vagyok tőle sokkal kipihentebb.

Április 16-án Ádám nagyon első napot tartott. Pont elmentünk az első Mackó Mocorgó foglalkozásra a bölcsibe, amikor az tűnt fel, hogy a szokásosnál sokkal jobban töm be mindent a szájába, és akkor vettem észre, hogy kibújt az első fogacskája. Lent középen, ahogy annak lennie kell. Meglepődtem, mert semmi előjele nem volt, és ha Adélból indultam is ki, akkor még váratott volna magára (neki 11 hónaposan jött ki az első). Aznap még egyébként az volt az első, hogy végre ő is az etetőszékből evett a hordozó helyett, mert most már meg tud ülni. Vicces, hogy amikor Adél először evett belőle, ki sem látszott szinte, Ádámnak meg pont méret. :D



Itt látszik az a spéci kézmozdulat, amivel mindent meg lehet szakérteni: dagi ujjak kinyújtva, összezárva :D

Kedvenc új elfoglaltság, míg anya a ruhaszárogatóval foglalkozik :)

2018. április 13., péntek

Utólag is boldog költészet napját!

Lackfi János: MIÉRT NE OLVASSAK VERSET?
Mert a költők meghaltak már úgyis. 
Mert testükben nedvek voltak, húgy is. 
Mert a vers mind búval vagyon aszva. 
Mert amúgy sincs neki semmi haszna. 
Mert rohadtul untam ünnepségen. 
Mert versért nem ad csókot, ha kérem. 
Mert erre ne költsék az adómat. 
Mert költők nem dolgoznak, csak lógnak. 
Mert a vers, az szent és érthetetlen. 
Mert suliban rosszul értelmeztem. 
Mert bizony a költő másra gondolt. 
Mert ma így is elég f.o.s. napom volt. 
Mert inkább egy sört bontok helyette. 
Mert poénabb kimenni a meccsre. 
Mert különben sík lúzernek néznek. 
Mert nem jó a vers a sebre géznek. 
Mert ma van a költészetnek napja. 
Olvasson az ördög öregapja!

2018. április 4., szerda

Adél 2 és fél éves

Múltkor kicsit elszégyelltem magam magam előtt, mert rájöttem, hogy olyan, mintha Adélt hanyagolnám itt a blogon, keveset írok, akkor is inkább Ádámról. Aztán rájöttem, hogy most még apropója is van, mert ebben a hónapban lett két és fél éves.

Nem is tudom, hogy kezdjem. Adél nagyon összetett személyiség (mint gondolom a legtöbb két éves), és szeretném alaposan körüljárni a témát. Legfőbb ismertetőjegyei: őszinte, végtelenül naiv, empatikus, akaratos, és hihetetlen logikája van. Vegyük sorra. Gondolom, ilyenkor még minden gyerek őszinte, Adélt sem tudom hazugságon kapni, ami nagyon jól jön, mert ha rosszalkodik valamit (amint félrenézek, ez előfordul), rákérdezek és elmondja. :D Ez neki nem egy pozitív dolog, de nevelési szempontból nagy segítség. Néha poénból szokott nem igazat mondani, de olyankor szerintem direkt azt figyeli, hogy mi értjük-e a poénját. Például amikor olvassuk a Bogyó és Babóca könyvet, a végén van egy nagy csoportkép, ahol ő mindig felsorolja, hogy kik vannak rajta. Néha a felsorolásban a következő embernél nem az ő nevét mondja, hanem egy másikat, de mindig olyat, aki még nem hangzott el. Nem tudom, csak feltételezem, hogy ez már elég komoly logikai művelet lehet, ugyanis nem kell szünetet tartania, gondolkodnia rajta, egyből rávágja, és közben azt nézi, hogy mi észrevettük-e.

Adél annyira naiv, hogy figyelnem is kell arra, nehogy valaki nagyon megtréfálja, mert mindent elhisz, még azt is, amiről tudja, hogy valószínűleg nem úgy van. Keresztapámnál merül ki abban a kicsikkel való foglalkozás, hogy ugratja őket mindenféle általa viccesnek gondolt dologgal, Adél meg elhisz neki mindent, volt is már olyan, hogy majdnem pityergés lett belőle, mert nem valami pozitív volt a téma éppen. Meg is szoktam kérni ilyenkor, hogy ne csinálja ezt, sajnálom, mikor ennyire a szívére vesz dolgokat. Ebből már következik is a következő tulajdonsága, az empátia. Nagyon-nagyon örülök neki, hogy ez a tulajdonsága megvan, de nála még ez is hatványozottan van jelen. Nemrég Tündi hozott egy exclusive ajándékot a gyerekeimnek: dedikáltatta Lackfi Jánossal az Apám kakasa c. könyvet. Ez gyerekeknek íródott kortárs verseskötet, amiben parafrázisok vannak, vagyis egy régebbi ismert gyerekverset újraírtak. Mikor Adéllal forgattuk ezt a könyvet, akkor esett le nekem is, hogy a régi gyerekversek milyen 'kegyetlenek' voltak (legalább is Adél még nem készült fel ezekre a dolgokra), ugyanis Adél több versen is elpityeredett, mert rossz dolgok voltak benne, sajnálta a szereplőket. Például a macinak eltűnt az asztala, a cinegének nem varrt csizmát a varga, stb., és ezek még a kedvesebb versecskék voltak. El is kellett raknunk a könyvet jó magasra, hogy majd akkor vegyük elő újra, mikor megérett rá. Ezek a témák egyébként tényleg nagyon felzaklatták, utána napokig erről kellett beszélnünk, mire sikerült valahogy feldolgoznia.

Jön a 'kedvenc' tulajdonságom, az akaratosság. Sokszor emberek el sem hiszik, hogy az Adél milyen hisztiket tud levágni, ha egy-egy dolog nem úgy van, ahogy ő elképzelte, és hiába minden erőfeszítésem a hiszti ellen, még mindig úgy gondolja, hogy ez a legjobb módszer arra, hogy elérje a célját. Mondjuk most már nagyon sokat javult a helyzet, sokat finomodtak a hisztik, inkább csak sírások (mert azelőtt toporzékolás, üvöltés, csapkodás, minden volt), de várom azt az állapotot, amikor rájön, hogy felesleges. Bevallom, sokszor már én is türelmetlen vagyok vele, mert a legtöbb bosszantó dolgát direkt csinálja, tényleg azért, hogy engem bosszantson, és így felhívja magára a figyelmet (amiből szerintem eleget kap, mert rá mindig muszáj figyelnem, inkább Ádám az, aki mellőzve van sokszor). Leginkább az időhúzás az, ami felbosszant, vagyis a napi rutintevékenységek elvégzése előtt sokszor percekig könyörögni kell, hogy jöjjön, és mikor már mérgemben erővel odaviszem mondjuk pelenkázni, akkor persze ő van megsértődve. Igazából tudja, hogy nekem van igazam, és muszáj pelenkát cserélni, de a figyelemfelkeltés miatt minden egyes alkalommal eljátssza ezt.

Szerintem a logikája az, amire Zsoltival a leginkább büszkék vagyunk. Úgy vág az esze, mint a borotva. Sokszor olyan dolgokat kilogikáz, amiken csak pislogunk, hogy ezt vajon hogyan. De a játékokban is sokszor használja, és nem egyszer van, hogy direkt megtréfál minket vele, mert bizony komoly gondolkodást okoz nekünk is. Az egyik bölcsis gondozó néni jegyezte meg az egyik nap, hogy Adél a legokosabb a gyerekek között (ámbár szerintem ilyen kijelentést simán nem tehet, de mindegy, meg hát ez relatív is), vagyis azért ők is észrevettek ebből valamit. Viszont két dolog van, amiről megbizonyosodtam, hogy még nem jött el az ideje, de Adélnál már jelen van: hatig lazán elszámol, pedig nem tanítottuk neki, ha nagyon figyel, akkor 10-ig is, de a 7 mindig kimarad. :D Illetve folyton jön a DE MIÉRT? kérdés. Kicsit már fárasztó is, mert azt is megkérdezi, amit már tud, és erről olvastam azt, hogy kb. 3,5-4 éves korban jön el az ideje.

A szobatisztasággal még sehogy sem állunk. Pontosabban használja a bilit, ha olyanja van, de általában nincs olyanja. Viszont most már szól, amikor a pelusba pisil vagy kakil (nem tudom, miért, mert a pisit például nem kértem), de határozottan ki is jelenti, hogy ezt pelusba szereti művelni. Bár sokszor ilyenkor furcsán megy, mert azért zavarja, ha tele van, de nehezen válik meg tőle. Engem amúgy annyira nem zavar, hogy még itt tartunk, csak a szüleimmel vannak gondok. Ők általában mindig mindent jobban tudnak, és szerintük már rég szobatisztának kellene lennie, mert ennyi idős korunkba én és a tesóim már mind szobatiszták voltunk. Ha csak nekem mondanák, nem is lenne baj, de Adélnak is folyton odamondogatják, ezzel szerintem frusztrálják, és hiába szólok rájuk, nem hatja meg őket.

Mozgásfejlődésileg nincs semmi baja, illetve csak nekem van bajom vele, hogy most épp azt a korszakot éljük, amikor mindenre felmászunk és leugrálunk onnan. Szerintem érik már egy nagyobb baleset neki, de eddig amilyen szerencséje volt, nem történt ez. Imád amúgy futkosni, ugrabugrálni, motorozni, és most húsvétra kapott egy futóbiciklit is, azzal játszik sokat. Ha esős nap van, akkor nagyon oda kell figyelnem, hogy lefárasszam, mert különben kibírhatatlan.

És itt el is érkeztünk az alvás témakörhöz, ami nálunk állandó kínszenvedés, pontosabban a napközbeni alvás. A bölcsiben 90%-ban alszik, mert ott a sok játék lefárasztja, de ha itthon van, nem kap annyi ingert, hogy ez minden nap megtörténjen. Sok technika és könyörgés, fenyegetőzés, ígérgetés, amiken túl vagyunk már, és még mindig nem tudjuk, melyik az a nap, amikor összejön, vagy nem jön össze. Arra figyelünk, hogy ne aludja túl magát reggel, de sokszor ez sem segít. Pont abban a korszakban van, amikor még kevés, ha nem alszik, de nem fárad el addigra rendesen. Az éjszakai alvással az ég világon semmi probléma nincs, ha nem beteg, akkor úgy alszik, mint a bunda, hálistennek, még Ádám egy-egy felsírására sem szokott felébredni. Néha fordul elő, hogy felébred egy-egy rosszabb álomra, de nem igazán kell nyugtatgatnom, magától visszaalszik, ha betakargatom.

Szerencsére az evéssel sincsenek gondok, hiszen nagyon jó ízűeket szokott enni, pláne ha társaságban vagyunk, így legalább mindenki ámuldozik rajta. Sokszor kifejezetten zabálni szokott, úgyhogy nincs rá panasz. :)

Játék: Adélnál nagyon erős már a szerepjáték, szinte folyton olyanokat játszik, és néha úgy, hogy nagyjából egy papírdarab van a kezében, és azzal egész szituációkat lejátszik. Hihetetlen sokszor. A bölcsiben is megjegyezték, hogy mennyire pontosan utánozza a szituációkat, minden részletre figyel. Sokszor főz, eszik, babát etet, pelenkáz, illetve a játékmacijával kipróbál mindent: megszoptatja, hintáztatja, elaltatja, stb. Ezek mellett nagyon szeret olvasni, kirakózni, főleg a Bogyó és Babóca a nagy kedvenc, azt nézni is sokat szokta. Most már sokszor kapcsolunk is neki mesét, mert értelemmel nézi, érdekli, hogy mi történik benne, nagyon figyel rá, és szerencsére nem olyan bambulósan nézi. Kedvencei még a Mickey egér játszótere, Dóra, Dr. Plüssi, Mása és a medve. Ezek amúgy nagyon aranyos mesék, ajánlom mindenkinek, aki értelmes mesét akar a gyerekének mutatni.

Beszéddel szerintem nagyon jól állunk, szinte már mindent mond, kerek egész mondatokat is, csak hát iszonyatosan pösze, sokszor tolmács is jól jönne mellé, mert bizony még én sem értek meg mindent. Ilyenkor viszont már előfordult, hogy elmagyarázta azt, amit nem értettem. Viszont a pöszesége is folyton javul, hónapról hónapra finomodnak, konkretizálódnak a hangok. Szerencsére rákapott az éneklésre, és most már kisebb gyerekdalokat is el tud énekelni, és azon nagyon jól látom, hogy mennyit fejlődik, mert azokat is folyamatosan csiszolgatja.

Huhh, szerintem most rengeteg mindenről írtam, és még rengeteg mindenről tudnék írni, mert sok-sok cukisága, meglepő dolga van, de most inkább rakok ide videót és képet, és befejezem. :)

Csak ilyen kupacka összehordott hóembert sikerült építenünk, de napokig mondogatta, hogy 'milyen szép hóember!'

Főzés közben

Az én sálam és sapkám





2018. március 16., péntek

Ádám 7 hónapos

Végre elértük a 7 hónapos kort is. Azért mondom, hogy végre, mert Adélnál a 7-12 hónapos kort szerettem a legjobban, olyankor valami eszméletlen cukik tudnak lenni a gyerekek! Természetesen Ádám is az. ^^ Leginkább azért, mert most már ő is beszáll a családi bohóckodásokba. Kinéz magának valakit, és gyors fejcsóválással eléri, hogy az a valaki vele mókázzon. Kedvencem, hogy Adéllal rászoktak az autóban a közös mókázásra. Adél mögöttem ül, Ádám mellettem hátrafelé nézve, így pont látják egymást, és szerintem azt várják, hogy a másik mikor kezdi el a huncutkodást, mert akkor indul a móka. :) 

Ádám nagyon szeret összebújósat játszani, közben pedig rengeteg puszit oszt: nyitott száját egy pillanatra az arcomra nyomja. :) Az utóbbi pár napban folyamatosan kiabál, még ha nincs rá oka sem, és beszél a játékoknak is, főleg amelyikeknek arca van, de szokott Adélnak is kiabálni.

Nem tudom, korábban említettem-e, hogy megtanult ugyan hasra fordulni, de hamar le is szokott róla, legalább 1 hónapig egyszer sem fordult meg. Most újra rákapott, folyamatosan gyakorolja, és most már minimális helyváltoztatásra is képes: maga körül forog, ha el akar érni valamit, illetve hátrál folyton. És még tegnap vettem észre azt is, hogy próbálja a fenekét kinyomni, úgyhogy szerintem nem sokáig leszünk már biztonságban tőle. :) Az ülést is gyakorolja folyton, elég ügyes már, de azért sokszor felborul. Viszont így már végre tudom ültetve vinni a babakocsival, mert a mózeskosár részét már hónapokkal ezelőtt kinőtte.

Az alvása még mindig nagyon rendszertelen, de már sokkal nyugodtabb, mint eddig. Az éjszakai ébredések sem rendszeresek, néha napokig átalussza az egész éjszakát, néha meg 2-3x is szopizik (ilyenkor másra vissza sem alszik). Nappal pedig arra szoktam figyelni, hogy 2 óra ébrenlét után menjen aludni, aztán sikerül, ahogy sikerül. Sokszor csak fél óra, de néha 1-2 óra is becsúszik, mondjuk többnyire dél körül. Igazából egész jól megszoktuk már ezt így, beállt a család erre, és elfogadtuk, hogy ő nem lesz olyan jó alvó, mint amilyen az Adél. Ő amúgy is irigylendő, mert ha Ádám hirtelen sírva ébred éjszaka, ő meg sem hallja, ami nagy áldás nekünk, hogy még nem kell őt is nyugtatgatni.

A tejallergiás dologgal is elég jól állunk. Már jó ideje visszatért a táplálkozásomba a tojás, aminek a hiánya még rosszabb volt, mint magáé a tejé, és szerencsére ez nem okozott neki semmi panaszt. Most kezdtem a tejes dolgokat, de még csak nagyon kóstolgatás szintjén, ráadásul most fel is függesztettem, mert az antibiotikumtól hasmenése lett, nem akarom még ezzel is terhelni. Eddig ezek is simán mentek amúgy, remélem, marad is így, és nála sokkal hamarabb le tudhatjuk ezt a dolgot, mint Adélnál. Főzés szempontjából igazi megváltás lenne ez, mert sokszor csak arra van időm, hogy összedobjam az ebédet, de a gyors kaják nagy százaléka tejes. 

Ebben a hónapban nem sokat fényképeztem, inkább videóztam, úgyhogy mutatok mindkettőből.
  



2018. március 14., szerda

Újabb beteges bejegyzés

Olyan félelmetes vírust / bacit nyeltünk be, hogy bőven 2 hét, mire kikeveredünk belőle.
Zsolti indította (talán) a sort, mikor másfél hete lebetegedett, de többszöri unszolásra sem volt hajlandó dokihoz menni, majd mikor már 5 napja tartott, és nem javult, akkor elment, és természetesen ráhúzódott a tüdejére. Kapott antibiotikumot, már jól van.

Ezzel egy időben Adél úgy jött haza a bölcsiből, hogy a pelenka fölött, az oldalán volt egy pici seb, mintha belekapart volna, ami elég fura, mert body volt rajta. Mindenesetre elkezdtem hámosítani, de napról-napra gyulladtabb lett, ezért próbálkoztam betadine-nal, mikor ez sem használt, akkor gombára gyanakodtam, jött a Canesten. Vasárnap este láttam, hogy már jó nagyra nőtt, és gennyezik. Akkor anyu adott piros ecsetelőt, ami gombára való, és le is szárítja, és valóban reggelre jobb is lett, de a bölcsiből hívtak hétfőn, hogy Adél nagyon fájlalja és továbbra is gennyezik. Robogtunk a gyerekorvoshoz, aki ránézett, és egyből megmondta a tutit: ótvar. Kikerekedett szemmel néztem rá, hogy ezt most hogy? Mint megtudtam, ezt egy olyan baktérium okozza, ami amúgy náthát szokott, de sebbe kerülve nagyon fertőző, gennyes bőrgyulladást okoz. Addigra valóban már több seb is volt azon a környéken, és már a kezére is ráment, ami hozzáérhetett. Kaptunk rá kenőcsöt, kézfertőtlenítőt, és mondta, hogy ne áztassuk, mert akkor a vízbe kerülve máshova is eljutnak a bacik. Amúgy hétfőre Adélnak az orra is elkezdett folyni, így a légutakat is megvizsgálta, de nem talált semmit. Elkezdtük a seb kezelését, szépen javult, de közben Adélon teljesen eluralkodott a nátha, nagyon folyt az orra, köhögött, fulladt, nem tudott pihenni, asszem hőemelkedése is volt. Csütörtökön visszavittem a péntek helyett, hogy nincs jól, félek, hogy a nátháját is a baci okozza, ezért a doki adott antibiotikumot, ami a sebre és a náthára is hat. Mondjuk kezdhettük volna így is. Ez viszont tényleg hatott, utána jobb lett a seb, és a nátha is. Ja, azt kifelejtettem, hogy csütörtökön leszúrt a doki, mert látszott a seben, hogy nem mostam. Mikor mondtam, hogy ilyet nem is mondott, felvilágosított, hogy a var alatt vannak a baktériumok, amiket a fertőtlenítővel, amit adott, leáztatás után le kell mosni. Na, így már tényleg gyorsabban gyógyult. Még ma is tart a gyógyszerkúra Adélnak, viszont már szinte teljesen gyógyult.

Adél egyébként egy hetet járt bölcsibe, mikor kijött rajta ez, előtte éppen szűnni nem akaró hasmenéssel volt itthon, mert az is fertőzőgyanús volt, székletleoltásokat kellett csinálnom, és azt eljuttatni az ÁNTSZ-hez. Szerencsére negatív lett minden, és Adél magától jobban lett, valószínűleg valami vírusos fertőzés húzódhatott rá az emésztőszervekre, az viselte meg ennyire.

Ez az ótvar egyébként nagyon félelmetes dolog, emiatt egyből eltiltották a bölcsiből is, mert annyira fertőz, és a dokinénink százszor elmondta, hogy nagyon vigyázzak Ádámra, figyeljem a bőrét, nehogy elkapja, mert ott súlyos szövődményei is lehetnek. Emiatt amúgy kb. egy hétig folyamatosan sterilizáltam. Ágyneműt, ruhát, pizsamát, plédeket, törülközőt naponta mostam, hogy nehogy fertőzzön, és hogy legyen tiszta, mire a készlet végére érünk. Ez rengeteg mosást, teregetést, vasalást jelentett, a két gyerek mellett ez kb. az egész napomat kitette. A rengeteg kézmosástól, -fertőtlenítéstől pedig pár nap alatt totálisan kirepedezett a bőr a kezemen. A bélyegről pedig már ne is beszéljünk, amit gondolhattak rólunk, hogy ótvaros a gyerek. :/

Kedden és szerdán már az én torkom is elkezdett fájni, de nem volt vészes, fertőtlenítettem, viszont csütörtökön engem is utolért az istennyila. Egyik pillanatról a másikra elkezdett folyni (inkább ömleni) az orrom, és vasárnap estig meg sem állt, akkor viszont egyik pillanatról a másikra elmúlott. Durva volt, tényleg fél óra alatt magától kidugult az orrom, addig pedig orrcseppel sem akart. Hétfőn családi unszolásra elmentem dokihoz, csak mert kíváncsi voltam, hogy az én tüdőmre is ráment-e, de mondta, hogy nem, csak az orrom véres belül - mondtam, hogy azt nem csodálom, hozzáteszem, én nem láttam vérezni, csak ennyire megviselte a 3 nap. Annyi bajom lett a betegségtől, hogy szombatra teljesen elvesztettem az ízlelésem és szaglásom, de annyira, hogy Adél hasmenéses pelenkájába beleszagoltam próbaképp, és semmit sem éreztem! Vasárnap pedig névnapi ebédet készített nekem és anyósomnak a sógornőm, és hiába próbált a kedvemben járni a fogásokkal, semmit sem éreztem, brutális volt. Most már kezdek érezni erősebb szagokat és ízeket, de főzni nem nagyon merek kóstolgatós kaját. Mára csak egy kis köhögés maradt, mert még mindig szakad fel bennem a sok váladék.

Pénteken szegény Ádámot is elérte a betegség, vagyis nem tudtam pontosan, de nem mertem kockáztatni. Annyit észleltem csak, hogy néha, mikor köhint egyet, akkor nem száraz a köhintése. Ingere nem volt rá, nagyon ritkán csinálta, de estére belázasodott, így szombaton őt is elvittem a dokihoz. Persze a miénk szabadságra ment, így a helyettes dokihoz kellett vinnem, aki biztosan hülyének nézett, mert ott Ádám egyet sem köhintett, és a tüdejét is teljesen tisztának hallotta. Mondta, hogy akkor vigyem vissza, ha láza lesz. Láza nem lett, de a hőemelkedése szinte folyamatos volt, étvágytalan lett, és egyre csúnyábbnak hallottam a köhögéseket, ezért hétfőn visszavittem. Ez biztosan ilyen anyai megérzés féle volt, mert a doki meghallgatta, és már íratta is fel az asszisztenssel az antibiotikumot, ugyanis hörgőgyulladása lett. Nem szívesen írt fel neki ilyet, de ő sem mert kockáztatni szerintem, ráadásul olvastam, hogy a 6 hónapnál kisebb csecsemőket ilyenkor egyből bent fogják a kórházban, hogy megfelelő oxigénellátást kaphassanak. Ádám mondjuk épp, hogy kinőtte ezt a kort. Kedden, vagyis tegnap volt a legrosszabbul, folyamatosan szenvedett a felszakadó váladéktól, sípolva vette a levegőt, és már az orra is folyt, azzal barátkozott meg a legkevésbé. Nagyon féltem tőle, hogy kórházasdi lesz belőle, de ma visszavittem a dokihoz, aki mondta, hogy javult a tüdeje, vagyis a gyógyulás útjára lépett, csak lassú folyamat lesz. Ha a hosszú hétvégén bármi történne vele, akkor induljunk az ügyeletre, amúgy hétfőn menjünk vissza a saját dokinkhoz, addigra már lesz. 

2018. március 4., vasárnap

Farsang 2018

Remélem most már lassan vége lesz a télnek, mert az elmúlt 2 hét botrányos időjárása már eléggé megviselt. Kissé befordultam tőle. Pedig mi aztán mindent megtettünk annak érdekében, hogy elbúcsúztassuk, kétszer is farsangoztunk.

Először Adél farsangozott a bölcsiben, Mackó Mocorgós foglalkozás közben, és mivel odavan a Pöttyös Panniért (ezúton is köszi Mártinak a könyvet, nagyon jó ötlet volt!), ezért ennek öltözött be. Varrattunk neki ruhát, befontam a haját, szorongatta hozzá a saját Panni babáját. A fonásban az a legszebb, hogy én amúgy nem nagyon tudok, főleg nem olyat, ami fentről indul, de Adélnak felül még rövidebb a haja, ha nem onnan kezdem, szét esik. Szóval beletelt kb. 10-15 leizzadós percembe, mire elkészült ez:


Beöltözve pedig ilyen lett:


Aztán azt hittem, hogy ennyivel le is tudtuk a farsangot, mikor közölték velem, hogy a következő baba-mama klubba jelmezben lehet belépni, mert farsangi lesz... Nem sok kedvem volt beöltözni, pláne Ádámot beöltöztetni, mert semmi ötletem nem volt, de aztán rátaláltam az egyik rugdalózójára, amit jó mélyre elrejtettem magam elől, mert nem értettem, ki ad rá ilyet a gyerekére, de most pont megfelelt (és nagy mázlim volt, mert épphogy belefért :D). Így Ádám tök lett, én pedig madárijesztő. :D



Szóval most már nagyon jöjjön a tavasz!!!

2018. február 13., kedd

Ádám fél éves

Tudom közhely, de olyan hihetetlen, hogy már fél éves! Igazából nagyon vártam az elején, hogy rohanjon el az idő és legyünk gyorsan túl a kezdeti nehézségeken, és ez így is lett, viszont rémisztő is, hogy ennyire gyorsan eltelik az első időszak.

Ádám most már nagyon jó kis társaság, nagyokat lehet vele játszani és kacagni, de az elmúlt egy hétben nagyon replikás is lett, nem igazán marad el magában. Akárhova leteszem, max. 5 percet bír, utána már sír, hogy vegyem fel. Viszont én nem tudom őt ennyit tartogatni, pláne a sok-sok kilóját. A héten megyünk majd mérésre, de előzetes, nem pontos mérések alapján már van 9 kg (mint egy egyéves! :O ). Talán most kezd el beállni a nappali alvása, mert tízórai után ha lerakom, akkor szinte mindig alszik legalább 1 órát egy huzamban, de néha 2-t is. A délután is kezd úgy alakulni, mintha csak 1 nagyobb alvásra lenne szüksége, de ezt még csak lehet, hogy én képzelem. Viszont emiatt húzódik az ébren töltött idő, ami még nyűgös időszak, szóval jelenleg csak próbálom túlélni ezt az átmeneti időszakot. Az doppingol, hogy tudom, utána sokkal jobb lesz. Éjszaka többnyire csak 1x kel, múlt héten volt egy lázas betegsége, amit Adéltól kapott el, és az újra felborította neki a kis ritmusát, győztem visszaterelgetni ebbe az ágyásba.

Viszont jó hír, hogy úgy néz ki, sikerült elhagynunk a laktáz cseppeket! Már kb. 2-3 hete nem kapja és nem tűnik úgy, mintha baja lenne. Nemsokára elkezdhetek kóstolgatni tojást is, utána meg a tejes cuccokat. Remélem beválik majd az is, nem bánnám, ha most nem kellene olyan sokáig húzni ezt, mint Adéllal.

Nemrég volt fél éves fotózás is nálunk, ezeken iszonyú cuki képek készültek, mutatok belőlük:









Szegény Adélt már úgy ébresztettük fel, mert jó sokat aludt kivételesen, ez látszik is a szemén :)




2018. február 9., péntek

(Fel)újítások

Valamelyik nap jutott eszembe, hogy az elmúlt egy évben mennyi mindent újítottunk Zsoltival. Először is a mosogatógép nyűglődéseit untuk meg, és vettünk egy újat. Aztán tavasszal akartunk ablakokat cserélni, de nyár lett belőle (pont a legnagyobb kánikula), majd ősszel jött az új autó és a klíma, télen meg mindkettőnknek új telefon. Egész éves projekt volt a csicskalakunk felújítása. (Aki nem tudná, ezt a nyári konyha szerű helyiséget azért hívják így, mert az előző tulaj csicskája itt lakott, mi már csak megörököltük ezt a nevet.) Itt gipszkartonozás, vízvezetékek bevezetése, wc kialakítása, festés, ajtó- és ablakcsere volt porondon, hogy legyen egy olyan hely, ahol nyáron a kajszit tudjuk rendezni, télen pedig a disznóvágásokat bonyolítani. Ez már tesztelve is volt. Ezzel függ össze az istálló mellé épített féltető is, ahova egy csörlő került, ami felhúzza a disznót, hogy Zsolti feldarabolhassa. Most januárban pedig még a mosógépünk is bemondta az unalmast, úgyhogy azt is be kellett újítanunk.

Azt hiszem, a háztartásunk eredményes évet zárt, de ami a legnagyobb újítás volt idén: