2017. április 9., vasárnap

Dobpergééééés!!!


Bizony, a második gyerekünk fiú lesz. :)
Ma voltunk egy 4D-s vizsgálaton, amit igazából ajándékba kaptam (magunktól nem mentünk volna ilyenre, Adélnál sem voltunk), mert járok egy családhoz korrepetálni a középiskolás fiukat és lányukat, ahol az apuka a szigetvári kórház szülész-nőgyógyásza. Ugyan már az Adélos terhességem alatt is jártam hozzájuk, de valamiért most gondolták úgy, hogy megérdemlem ezt a kis ajándékot. :) Örültünk is neki, mert a pécsi klinikán mindig 5 perc alatt lezavarják az ultrahangot, és eddig még a nemét sem tudták (vagy akarták) megmondani.

Azért vasárnapra esett a vizsgálat, mert a doki így lett beosztva ügyeletbe, és mondta, hogy itt majd lesz ideje megcsinálni. Mikor odaértünk, akkor pont műtött, és már 4-5 pár várakozott előttünk a folyosón, úgyhogy mi is várhattunk másfél órát, mire sorra kerültünk, már elég nyűgösek lettünk a végére, de a bent töltött percek kárpótoltak minket. :) A doki nagyon rendi volt, mindent, amit megnézett, elmagyarázott, megmutatott, bár igazából a felét sem értettük, mert annyira nem vagyunk pro-k anatómiából, de azért igyekeztük követni. A lényeget sikerült leszűrnünk, hogy kisfiunk lesz, mert láttuk a fütyijét, ami egész egyértelműen fütyi volt. :) Láttuk azt is, hogy miért érzem én mindig azt, hogy szétrugdos belülről: mert szétrugdos belülről. Konkrétan a szemünk láttára páros lábbal ugrált a hasfalamon. Vicces fiú. :) És még azt mondják, hogy a fiúk lusták... Aztán elidőztünk a csípőjénél, ahol a csípőlapátok egy kicsit másabb szögben állnak, mint ami a normális lenne, és ha kislány lenne, akkor csípőficamra lenne hajlamos, de így, hogy fiú, nem sok ok van aggodalomra, mert fiúknál nagyon ritka. Ez amúgy jelenthet még Down-kórt is, de megnéztük a combcsontját, ami nagyon egyértelműen kimutatta, hogy nem az (korábban egyébként a vérvizsgálat is azt mutatta ki, hogy nagyon alacsony a kockázat). Ha baj lenne, akkor a combcsontja kisebb lenne, mint a normális, de neki jóval nagyobb: 22 hetes pont a mai napon, amit minden testrészének mérése igazolt is, ám a combcsontja 23,5 hetes nagyságra utal. :O Csoda, hogy rugdos???

Most egyébként Zsolti a fellegekben jár, mert mindig is nagyon szeretett volna fiút, bár megbeszéltük, hogy simán kinézzük belőle, hogy csak lánya lesz. :) Szerencséjére nem így lett, azóta amúgy nem is lehet vele bírni. :) Én úgy voltam vele, hogy mindegy, mert mindkettőre egyformán vágyom, de most, hogy már tudom, egy kicsit pánikolok. :D Azt hittem, majd jobban fogok örülni neki, de ezek szerint legbelül másodikra is lányt vártam: egyrészt lányos anyukának tartom magam, másrészt könnyebb lenne a ruhák és nagyjából minden miatt. Pár nap múlva már valószínűleg megbarátkozom a dologgal, de most még vegyes érzelmeim vannak. :)
Akinek eddig elmeséltük, mind azt kérdezték, hogy mi lesz a neve, de előre szólok, hogy még nem tudjuk! :) Szándékosan nem gondolkodtunk rajta korábban, mert hajlamos vagyok meggondolni magam, de majd most belevetjük magunkat a gondolkodásba. :)

Kaptunk képet is, de az elmosódott babafejen kívül nem sok mindent látok rajta :D

1 megjegyzés:

  1. Én is mindig lányos anyukának képzeltem magam, de a fiúk is jók, majd meglátod. :)

    VálaszTörlés